Hideg van
Gyermekkoromban a Bükk hegység tövében éltem, nagyon szép dimbes-dombos vidéken. Téli időszakban bizony nagy hasznát vettük az emelkedős-lejtős környezetnek. Sokat szánkóztunk, igazi téli havas hónapokat éltünk meg, csípős hideg idővel.
Vártuk és természetesnek vettük a hideget, nem volt szokatlan, hogy 1-2 hónapig -10 C-fokok voltak, s február végén, március elején kezdett enyhülni az idő.
Közben bizony elszaladtak az évek, s mind ritkább a hóesés és a nagy hideg. Mintha az évek multával enyhébbekké váltak volna a telek is.
Változik a világ, változik közvetlen környezetünk . Más lett a táj, a dimbes-dombos környezet sokkal jobban beépítetté vált, eltűntek a földszintes házak, megjelentek a lakótelepek, utcai pénzfelvevő automaták, internetes telefonfülkék.
S mintha az időjárás is erősen enyhülne az évek multával. Ma már előre fel kell készülnünk, ha -10 fok körüli hőmérsékletre kell majd számítanunk.
Napok óta emlegetik a tv-ben, rádióban, hogy jön a hideg. Mintha nem lenne természetes, hogy télen jön a hideg. Túlzásnak tartottam ezt az erős készülődést, hiszen mióta világ a világ, Európában télen hideg van, ezt mindenki tudja, miért kell erre külön készülődni is?
Aztán ma reggelre meg is érkezett, az előzetes híresztelések szerint, szinte órára pontosan.
Ezért ma kissé melegebben öltöztem, s mielőtt elindultam volna a városba ügyeimet intézni, még megpróbáltam telefonon felhívni a hegyekben lakó rokonaimat.
Többszöri sikertelen próbálkozás után megérdeklődtem a telefonos hibabejelentőnél, mi lehet a probléma.
Elmondták, hogy a nagy hideg megrongálta az elektromos berendezések nagy részét, s ezért pár helyre most nem lehet telefonálni. Hát persze, gyermekkoromban még nem volt ennyi telefon, nem voltak ilyen problémák sem.
Felöltöztem, elindultam a városba, hogy üres pénztárcámat az utcai pénzkiadó automatánál feltöltsem
Csípős, hideg időben közel 30 percet vártam az egyébként 5 percenként közlekedő autóbuszra. Mire megérkezett az erősen tömött autóbusz, a gépkocsivezető mondta, hogy az autóbuszok nagy részét a hidegben nem tudták beindítani, ezért van kevesebb járat.
Na, ezt még ki lehet bírni, gondoltam, s a belvárosba érve megállapítottam, hogy ott még hidegebb van, ott -20 fokot mutatott az egyik utcai hőmérő, a másik jeges volt, nem lehetett megállapítani, működik-e.
A pénzkiadó automatánál 3-4 járókelő, s panaszkodnak, hogy az automata nem működik. Elindulok a következőhöz, harmadikhoz, hasonló a helyzet. A bankhoz közeledve eszembe jutott, hogy hát erre való éppen a bank, régen mindig ott vettünk fel pénzt, hátha még ma is lehet régebbi módon, pénztárostól pénzt felvenni.
Sok más társamnak is ugyanez jutott eszébe, mert bizony nagy volt a tömeg, tolongás. Ott tudtam meg, hogy az utcai internetes telefonfülkék és pénzkiadó automaták mégsem készültek fel a hidegre, s bizony kicsit „meghűltek”, s ezért nem működnek.
Szerencse, hogy 50 évvel ezelőtt, amikor még hideg volt a tél, nem ismertük ezeket a korszerű elektromos dolgokat, mert bizony akkor 20-30 napig is eltartott a nagy hideg, ami akkor nem is számított nagynak.
Öreg napjaimat Debrecenben élem, messze a gyermekkori dimbes-dombos szép vidéktől.
Hazafelé tartva azon gondolkoztam, hogy itt, Debrecenben milyen is lehetett régen a tél. S eszembe jutott, hogy Petőfi Sándor itt is töltött Debrecenben telet, melyről verset is írt.
Na, ha hazaérek, elő is veszem a verses kötetet – mert az télen a hidegben is rendelkezésre áll- s elolvasom Petőfi Sándor szép versét : EGY TELEM DEBRECENBEN
Ki tudja, mikor vettem volna elő e verseskötetet, ha téliesre nem fordul az idő. S ha már elővettem, bizony még megnézem a következő szép téli versét is: A puszta télen.
Hát így telik a napom ma, 2006-01-23-án Magyarországon, Debrecenben, -20 fokos hidegben, A Tócóskert panel épületének IV. emeleti lakásában, ahol jégvirágosak az ablakok |